Írtam múltkor, hogy szerettünk volna egy maffiózós képet csinálni. Azt is írtam, hogy pálca lesz nálam, pedig nem jellemző rám. Nos, ma reggel akkora káosz alakult ki, hogy nem csak a hangomat kellett felemelni, ami elég ritkán fordul elő, de még a kellék pálcámat is használtam.
Az egész azzal kezdődött, hogy a csapat viszonylag kis részének sikerült megoldania a reggel 9 órás érkezést, amit megbeszéltünk, mert az üzemorvost is azért kellett ilyen korán reggelre idehívnom, hogy utána tudjunk már készülni az ebédre. 10 körül már elég ideges voltam, mikor még ketten hiányoztak, aztán mikor fél 11-kor beesett az utolsó ember, már szinte tajtékzottam. Persze ekkor még mindig nem tartottunk ott, hogy elkezdjük a képet csinálni, mert még mindenkinek át kellett öltöznie. Utána fel kellett volna vennünk valami értelmes pozíciót, hogy mindannyian beleférjünk a képbe (lent láthatjátok, hogy ez nem sikerült a sokadik próbálkozásra sem teljesen). Na ekkor már ordibáltam. Gergő utólag megjegyezte, hogy még sosem látott engem ilyen hangosan beszélni, ami megnyugtató nekem, mégsem vagyok egy sipítozós főnök. 
Nagyi készítette a képet fél óráig pózoltunk, mert az, hogy egy pillanatra mindenki csendben legyen és értelmes arcot vágjon, nem ment. Ezen végül az segített, hogy használatba vettem a pálcát :) Azt hiszem legközelebb csak a céges karácsonyon vállalkozom csoportképre. 
Az eredmény alább, ez a leginkább vállalható a próbálkozásaink közül.