<![CDATA[Fonte Pizzeria - Blog]]>Mon, 28 May 2012 14:23:47 -0800Weebly<![CDATA[standard hűtők]]>Wed, 02 May 2012 11:35:29 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2012/05/standard-htk.htmlA hétvégén nem dolgoztam, és ma arra az üzenetre jöttem be, miszerint az egyik üdítős hűtőnk nem hűt eléggé. Mit volt mit tenni, szerelni kellett. Ez most abból állt nálunk, hogy én kitaláltam, hogy meg kell cserélni két hűtőt a pultból két konyhai hűtőre és az minden problémánkat megoldja. Gergő és Szilárdkérdezték, ez vajon hogy is fog menni. Mondtam nekik, semmi gáz, ezek standard méretű hűtők, kihúzunk kettőt, bedugunk másik kettőt ugyanarra a helyre. Nos, a fiúk néztek, hogy ez általában így kezdődik, de mindig valami hatalmas szívással fejeződik be. Sajnos nem tévedtek. 
Kivettük először az egyik hűtőt, az meglepően könnyen ment. Csakhogy a másik, amit a helyére kellett volna  tenni, épp egy centivel volt szélesebb, mint az a hely, ami rendelkezésre állt. Utána a másikat is kivették a fiúk, hogy majd átvariálják, majd hamar arra is rá kellett jöjjünk, hogy a második számú standard hűtőnk magasabb a pult alatt lévő kialakított helynél. Még szerencse, hogy ilyen ezermesterek vannak itt, akik mindent megoldanak nekem. Még nehezített körülmények között is, mert én közben segíteni akartam, de persze mást nem értem el, mint hogy egy cseppet felidegesítettem őket a téblábolásommal, összetörtem két üdítőt és elvágtam a lábam. Gergő aztán elzavart lemosni, beragasztani a lábamat, aztán eltorlaszolták előlem a pult bejáratát, hogy több kárt ne okozzak se magamban, sem másokban. 
Mikor én már kezdtem elhinni, hogy itt tényleg nagy a baj, Szilárd végül kitalálta, mit honnan kell kivágni, mit mivel átcserélni, és laza 3 óra barkácsolás, Gergő két ujjának elvesztése és a fiúktól fejenként három ideggörcs után  megoldották. Gondoltam, köszönetképp megpuszilom őket, de túl szégyenlősek voltak, így inkább leírom: köszi Fiúk!]]><![CDATA[Zsófi málnatortája, Szilárd modellkarrierje (illetve annak hiánya)]]>Tue, 24 Apr 2012 09:18:42 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2012/04/zsfi-mlnatortja-szilrd-modellkarrierje-illetve-annak-hinya.htmlEllustultam. Már ami a blogot illeti, pedig az eddigi bejegyzések engem tulajdonképpen még visszaolvasva is szórakoztatnak, és mikor bent a konyhán megtudják, megint írtam róluk valamit, olyan cukin izgatottak, hogy milyen szennyesüket teregettem ki már megint. 
Szóval összeszedem magam. Január óta az van itt, hogy úgy döntöttem, minek nekem háztartást vezetni otthon, mikor itt van nekem egy nagyobb konyha, inkább beköltöztem ide. Alapvetően nem lettem lusta, sőt, behoztam egy családi receptet is. Egyik este nem tudtam aludni, kattogott az agyam, és azon gondolkoztam, milyen desszertet kellene beújítani. Aztán rájöttem, hogy a nagyitól tanult málnatortámat mindenki imádta eddig, akinek megsütöttem, és ráadásul nem is hizlal (nagyon), és nem is  nehéz elkészíteni. Szóval ott az ágyban egyszer csak a homlokomra csaptam, hogy málnatorta, az kell nekünk! Másnap elmentem reggel bevásárolni (sajnos be kell valljam, ezt a részét utálom egyedül a munkámnak, gyűlölök vásárolni, de ha az embernek éjszaka ötletrohama van, azt bizony a lehető leghamarabb meg kell valósítani). Megsütöttem a tortát reggel, másnap délre eladtuk az egészet. Ezen felbuzdulva felkerült a chef ajánlata című palackjainkra, és most az én tortámat áruljuk. Tényleg az enyém, mert minden alkalommal én sütöm meg. A baj csak azzal van, mikor bejövök magassarkúban vagy világos ruhában, és rájövök, hogy ezt bizony el...rontottam, mert ezek nem éppen a konyhába való ruháim, akkor sincs mese, sütni kell. És persze amilyen béna vagyok, némi málna mindig a ruhámon köt ki a végére.
A másik dolog, amivel kísérletezem egy ideje, az a facebook oldalunk átalakítása. Nem állítom, hogy nagy rajongója vagyok ennek az idővonalas designnak, de mit lehet tenni. Az viszont tetszik benne, hogy egy tök nagy fénykép kerülhetett a tetejére. Volt is belőle vita. Volt nálunk a Verdi est nevű borvacsora, ami egyrészt tök jól sikerült, másrészt sikerült befűznöm az Öcsémet, hogy jöjjön el fotókat készíteni. Tudtam, hogy ügyes, meg főleg azt, hogy jó a gépe, de azt nem, hogy ennyire hihetetlenül-fantasztikusan-denagyon-jó képeket fog csinálni. Egészen büszke voltam rá:) Készült egy csomó olyan kép, amit fel akartam tölteni ide-oda, de történetesen például facebook cover photo-nak is szerettem volna használni. Csakhogy a legjobban sikerült, legmegfelelőbb képen Szilárd látható a maga valójában, amint suhan a pályán egy üveg roséval. Szilárd viszont a legszégyenlősebb férfi a Földön, így nem engedte, hogy kitegyem a képet. Én meg ugye túl demokratikus vagyok (meg mégis csak a személyiségi jogai, vagy mi). Végül megállapodtunk egy olyan képben, ahol a keze látszik, az még belefért neki. Most a következő tervem, hogy befogom az Öcsémet, csináljon még több képet az étteremről. Andi lesz a modell ez alkalommal, lezsíroztam.
]]><![CDATA[Ami éppen van]]>Tue, 13 Mar 2012 12:24:18 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2012/03/ami-ppen-van.htmlEdina és Szilárd épp velem szemben a pultnál görnyedve olvasták vissza a régi blogbejegyzéseket és nevettek a régi csilis kávén meg a fiúk glamour-olvasási szokásain, mikor rádöbbentem, hogy ezer éve nem írtam semmit róluk. Meg is jegyeztem, hogy talán megnormálisodtak, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínű inkább én olvadtam teljesen közéjük és már fel sem tűnik, ha hülyék, mert én sem vagyok jobb. 
Azt persze mindig is tudtam, h béna vagyok (pl. teljesen átlagos, ha otthon nem tudom bevenni a kanyart és nekimegyek az ajtófélfának) - tiszta csoda, hogy még egy vendéget sem öntöttem le forró levessel (akit mégis, és nem emlékszem rá, jelentkezzen, meghívom egyre). Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy nem olyan rég volt egy olyan mozdulatom, amivel kiöntöttem egy fél bögre kávét, felét a laptopomba, felét a blokknyomtatóba. A nyomtató bírta még egy fél napig, laptop azonnal megadta magát. Az eredmény billentyű csere laptopban és fogaskerék csere a nyomtatóban. Nem sokkal később úgy ejtettem le a telefonomat, hogy ripityára tört az üvege. Még szerencse, hogy azokhoz a dolgokhoz, amiben áram megy, nem fűz különösebb érzelmi kötődés, és hogy alig pár héttel később mentem Kínába, ahol ennek a javítása nem egy tétel.
Már a legelső blogbejegyzésemben leírtam talán, hogy az én szempontom a munkatársaim kiválasztásánál a jó munkán kívül (vagy inkább elsősorban) az őrültség volt - nos, kiderült, hogy tudat alatt lehetett más is. Gergő pl. pont ugyanolyan béna, mint én. Rendszeresen törnek a kólás üvegek, pedig elég vastagok. Azt állítja viszont, hogy abban a két hétben, amíg Kínában voltam, nem tört össze semmit, tehát tulajdonképp ő nem béna, csak fogékony az én aurámra...
Aztán mikor hazajöttem, itt töltöttek nálam nagyon kedves barátaim egy hétvégét, és természetesen itt ebédeltek nálam az étteremben, azt kérdezték, vajon csak külső alapján válogattam-e. Épp aznap volt egy asztalunk, ahol az egyik vendég nagyon feltűnően nézte Szilárdot, így gondoltam, megkérdezem, róla konkrétan mit gondolnak. A válasz szerint nagyon szexis, de Bálint még jobban. A kérdés eldöntését Rátok bízom:) Persze szeretném megemlíteni, hogy a csapatban pont annyian vagyunk fiúk, mint lányok, nem vagyok részre hajló egyik nem irányába sem - már ami a humán erőforrás menedzsmentet illeti:)
Azért is jó ez a csapat és ez az ivararány, mert a mostanában megsűrűsödött céges bulikon mindig vannak kellő számban, akik csak isznak/dumálnak, de mindig találok olyat is, aki lejön velem a tánctérre. 
Apropó buli: már régen volt (fel is fogom azt hiszem vetni ezt a problémát), de most úgy döntöttünk, csinálunk egyet magunk(nak) is. Máshol nem foglalnak nekünk asztal akkorra, mikor mi munka után éjfélre odaérünk bárhová, így most itt maradunk helyben, és idehozzuk a bulit. Hogy ne legyen cél nélküli, elneveztük Fröccs-partynak. Lesz DJ, olyan zene, amilyet mi szeretünk, italakciók meg zsíros deszka (aki ismeri az én étkezési szokásaimat, annak nem nehéz kitalálni, hogy kacsazsírból persze). Gergő, Szilárd és én a pult mögött leszünk (én szerintem konkrétan táncolva fogok dolgozni), a többiek remélem a pult másik oldalán fognak tombolni - Veletek együtt.
]]><![CDATA[Verdi meg a többi]]>Sun, 12 Feb 2012 13:08:14 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2012/02/verdi-meg-a-tbbi.htmlVisszaolvastam, mit írtam ide a legutóbb: gyakorlatilag azt, nem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány. Ilyen téren egy szavam sem lehet: február vége van, és még mindig nem tudom. Volt egy vendégem, aki felhívott január közepén, hogy nyitva vagyunk-e egyáltalán így télen, az uborkaszezonban, jöhet-e enni. Jöhetett, mostanában inkább az a kérdés volt reális, vajon le tud-e ülni. Én boldog vagyok, főleg akkor, mikor rohanok ki az étteremből plusz egy asztalt szerezni, hogy mindenki le tudjon ülni. Szerintem a csapatom is boldog ettől, majd dobnak ide egy kommentet, ha nem, de a céges bulik gyakoriságának ilyen mértékű növekedése, ami itt az elmúlt másfél hónapban volt, azt hiszem, jól mutatja, nem utáljuk egymást. 
Apropó céges buli: két fontos fejlemény is volt: az első, hogy a Szódában összehaverkodtunk az egyik pultos lánnyal, így van rá némi esély, hogy legközelebb hajlandóak lesznek nekünk éjfélre asztalt foglalni, hogy ha munka után érkezünk, le tudjunk ülni. A másik, hogy a következő céges buli épp most lesz majd, feb. 18-án, a Verdi-est után, úgyis  egész társaság dolgozni fog egész este, ránk fog férni, hogy miután a vendégek elmentek, mi is megkóstoljuk a borokat. 
Pár hete még volt egy olyan ambiciózus gondolatom, hogy most nem lesz majd káosz, hiszen ez a második alkalom lesz - most már viszont belenyugodtam, hogy ez sem fog semmiben különbözni az előzőtől. Sebaj, Rossini is jól sikerült, Verdi is nagyszerű lesz, én pedig utána hétfőn elutazom 2 hétre Kínába meglátogatni a családomat, majd ott regenerálódom. 
Ha hazajöttem (március 5-én, amikor már TAVASZ lesz), akkor is lesz mivel foglalkozni: szeretnék március közepére egy második fordított napot, március 31-én pedig útjára indítjuk az egyik új projektünket. Ezen a napon átalakítjuk az éttermet szórakozóhellyé, és a környék legjobb buliját fogjuk megtartani. Rá sem fogtok ismerni az étteremre. Kivisszük az asztalokat,  behozunk egy DJ-t, lekapcsoljuk a fényeket és nagyon nagyot partyzunk - mi a pult mögött, Ti pedig előtte. Két héttel később egy másik variációt próbálunk ki: DJ helyett élő zene lesz majd, és egy cseppet konszolidáltabb hangulat, talán a nullához képest kettővel több asztal, hogy némi, de nem sok esély legyen ülni is. Ha ez tetszeni fog nektek, akkor rendszeressé tesszük egyiket, másikat, vagy mindkettőt. 
Szóval találkozunk a héten, vagy a Verdi-esten, ha pedig addig nem, akkor márciusban! ]]><![CDATA[Rossini]]>Mon, 09 Jan 2012 03:12:42 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2012/01/rossini.htmlLezajlott nálunk az első borvacsora. Az elmúlt héten nagyjából azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Még mindig nem sokkal kedvezőbb a helyzet ilyen téren. Múlt héten kezdtünk azzal, hogy 10 nap zárva tartás után próbáltunk magunkhoz térni, feltölteni a készleteket, folytattuk csütörtökön egy 26 fős rendezvénnyel, majd péntek este egy 31 fős borvacsorával, és holnapután lesz egy 40 fős reggeliztetős-ebédeltetős dolgunk, ami azt jelenti, hogy a vendégek reggel 6ra érkeznek, Szilárd meg én fél 5kor kezdünk. Nem panaszkodom, nem arról van szó, élvezem, mert általában a január eleje mindenhol arról szól, hogy próbáljunk életben maradni, amíg jön a tavasz, mi meg ki sem látszunk a munkából, én nagyon örülök neki és szerintem a többiek is. 
A Rossini-est adta az apropót a mai bejegyzéshez, úgyhogy akkor írok is róla pár sort. Tulajdonképpen a szívemet melengette, ami itt történt pénteken. Az egész nagyon jellemző ránk. Csütörtökön még fogalmunk nem róla, hogy hányan leszünk. Már elég sok dolgot lefixáltam decemberben, tudtuk az ételsort, a kalkulációt, lefoglaltam a tányérokat, amiket bérelni akartam, de például nem vásároltam be az ételeket, mopndván, majd megveszem, ha tudjuk a létszámot. Csütörtökön ebédelni jött 26 fő, ez önmagában elég nagy káoszt tud okozni a konyhán, emellett aznap mindenki a la carte akart enni, úgyhogy mikor a fiúk megkérdezték tőlem aznap, hogy mégis hogy lesz a másnapi borvacsora, én csak azt mondtam nekik, nem tudom, majd valahogy lesz biztosan, ráérünk majd ezzel akkor foglalkozni, ha túl vagyunk ezen a délen. Ebből az lett, hogy én csütörtökön éjjel mentem el vásárolni, majd péntek reggel kezdtem a hentesnél, ahol persze nem volt minden, amit akartam, úgyhogy volt még egy utam az egyik piacra is. Persze eközben folyamatosan változtak a számok, és egyik létszám sem volt még fix. Utána megint dél volt, majd rohantam ki Mátyásföldre, mert onnan béreltem még extra poharakat  és tányérokat. Azzal persze nem számoltam, hogy ezek rekeszekben lesznek, az én autóm pedig nem túl nagy, mondhatni kicsi. Már ott voltunk a kocsinál az összes cuccal, mikor rádöbbentem, hogy lehet, hogy ez nem fér be. Kicsit sakkoztunk, átpakoltunk, aztán végül megoldottuk. Én azt hiszem, még sosem csörgött annyit a telefonom egy nap, mint pénteken, és mikor visszaértem az étterembe, sem lett sokkal jobb. Ötkor már szóltam, hogy nem szeretném többet a nevemet hallani. Fél hatkor megérkeztek a zenészek, itt olyan káosz volt, hogy mikor megérkezett a gitáros, azzal kezdte, hogy "innen szép nyerni". Még össze-vissza voltak az asztalok, én a rekeszek között ugráltam. Megjött Tomi, aki a borokat hozza, és azzal nyitott, hogy "kicsit olaszos itt a hangulat". Mondtam mindenkinek, hogy ez itt normális dolog, itt mindig káosz van, de higgyék el, a vendégek semmit nem fognak ebből észrevenni. Nem is vettek. Nagyon jól sikerült. Az ételek csodálatosan szépek voltak, finomak, a zene nagyon jó, a borok szintén. Nekem tök jó volt itt látni egy vonós négyest az étteremben, én szeretem a káoszt, a kis csapatomat a végén kivezényeltem, vastapsot kaptak. Meg is érdemelték. ]]><![CDATA[Gergő, Szilárd és a bor]]>Tue, 13 Dec 2011 08:34:59 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2011/12/gerg-szilrd-s-a-bor.htmlMúltkor egy társasággal beültem egy helyre teázni /ami persze annyira nem volt jó, mint a Fonte :) /, és beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik srác borkereskedő, és kis kézműves pincészetek borait árulja. A vállalkozóknak nincs olyan, hogy "péntek este van, most nem dolgozom", úgyhogy rögtön meg is beszéltük, hogy leülünk valamelyik nap beszélni, hogy is lehetne kooperálni.
Ennek az eredménye, hogy jövő héttől változik-bővül a bor kínálatunk, új borlap lesz, tök jó. Persze az ember nem vesz úgy bort az éttermébe, hogy nem kóstolja meg. Mivel minden este autóba ülök, a kóstolás csak reggel jöhet szóba. Gergő és Szilárd szépen leültek az egyik asztalhoz tollal, papírral, ahogy az iskolások, körbe ültük Tomit, aki szépen megkóstoltatott velünk minden bort, és elmondta, mit kell ezekről tudni. 
Nekem volt annyi eszem, hogy mindegyikből tényleg csak egy kortyot ittam, így is jó kedvem lett délre, de a fiúk szépen elpusztítottak mindent, amit Tomi kitöltött, sőt, néha még azt is, amit én otthagytam. Mikor ráeszméltem, hogy ebből csúnya berúgás lesz még ebédidő előtt, megkértem Timit, süssön nekünk pizzakenyeret, de már késő volt. 
Az első néhány vendéget én szolgáltam ki, félő volt, hogy ők inkább a vendégek ölébe borítanák a tányért.
A borok minden esetre finomak, ami pedig nem tetszett 100%-ig, azt kicseréltük, így az új borlapról szívből tudom az összeset ajánlani, és azt hiszem, a fiúk is a délelőtt végére egészen megszerették a borokat, pedig reggel 10kor még azt mondták: "én nem vagyok nagyon boros".
Apropó borok: annyira belemelegedtünk az együttműködésbe Tomival, hogy úgy döntöttünk, összehozunk egy borvacsorát is. Igazából rendezvény sorozatot tervezünk, zeneszerzők és boraik témában. Az első alkalom Rossiniről szól majd, lesz itt egy vonós négyes, koncert, majd utána vacsora, öt olyan étellel, amik az étlapon egyébként nem szerepelnek (lesz pl libamáj lilahagyma lekvárral, meg hátszín karamellizált körtékkel és aszalt szilva raguval), és öt olyan bor, amit Tomi az étkekhez, illetve Rossinihez válogatott. Jön még egy nagyon kedves pár is: a fiú anekdotákat fog hozzáfűzni a fogásokhoz, amik a zeneszerzőhöz kapcsolódnak, a hölgy énekelni fog a vacsora alatt gitárkísérettel.

Ami tök jó egészben, hogy ezzel a fiatal társasággal az üzleti ügyeket is simán el tudom intézni a facebook chaten, jó hangulatban dolgozunk, és csillió-trilló százalékig biztos vagyok benne, hogy a vacsi is nagyon jól fog sikerülni (bővebb infó a "hírek" menüpontban). ]]><![CDATA[Fordított nap]]>Fri, 18 Nov 2011 04:54:58 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2011/11/fordtott-nap.htmlNagyon jól sikerült, röviden így tudnám összefoglalni a szerdai eseményeket. Én ugye előre elkészítettem a "Bocsánat" feliratú pólómat, de végül nem kellett sűrűn bocsánatot kérnem, mint ahogy azt előre elképzeltem. Zoli egy ásványvizet kicsit megborított, Andi még délelőtt az első próba-pizzakenyerét elégette, de ezen kívül egyáltalán nem volt miért szabadkoznom.
 
Szilárd kapott Bálinttól egy csilis-mintás szakácsnadrágot, a szakácsok itt feszítettek feketében, gyönyörű tiszta kötényben, és az első vendég, aki érkezett, észre sem vette, hogy valami nem úgy van, ahogy minden nap lenni szokott. A törzsvendégek rögtön elkezdték a viccelődést, amint megérkeztek. Szilárd persze kikukucskált a pultba, megnézte, megfelelően fogy-e a főztje. Volt olyan vendég, aki először járt nálunk, és mikor elmondtam, miről is szól ez a nap, teljesen felvillanyozódott, de olyan is, aki először megijedt, hogy "de ugye nem a felszolgáló fog főzni???" Válaszoltam, hogy dehogynem, pont erről szól ez a nap, de nem kell félni, Szilárdnak van szakács végzettsége is. Ekkor kicsit megnyugodtak, de aztán a biztonság kedvéért pizzát ettek, amit végül ötösre pontoztak. Azt hittem, hogy komoly verseny lesz a két csapat között, de a nagy kupac értékelő lapból csak kettőt találtam, amin nem csak ötösök  szerepeltek. Nagy elánnal hazavittem a lapokat, otthon is felejtettem, úgyhogy hétfőn, a csapat közreműködésével lesz a sorsolás, amin vacsorameghívást fog majd valaki nyerni. 

A vendégek nagyon élvezték, jól szórakoztak, de ami még talán ennél is fontosabb, hogy mi is:) Nagyon jó volt, hogy a két csapat kicsit megismerte a másik munkáját, annak nehézségeit, de így persze több alapjuk is lesz majd egymás ugratására. 

Zoli örült, hogy végre nem leves-szagúan megy haza, Bálint azt mondta, "Véremben van a vendéglátás", és mikor megkérdeztem Szilárdot, hogy ez után a nap után ha választania kellene, mi lenne, szakács, vagy felszolgáló, azt válaszolta, nem tudja eldönteni, mindkettő jó. Nekem ez a legjobb értékelés. Nemsokára megismételjük, várunk Titeket akkor is sok szeretettel!

Még egy dolog: az alábbi kép címe: "Csata után"

Picture
]]><![CDATA[Fordított napra készülünk]]>Sat, 05 Nov 2011 03:33:26 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2011/11/fordtott-napra-kszlnk.htmlEgy ideje megy már az ugratás a pultosok és a konyha között. Persze nálunk még elég jó a helyzet, más éttermekben nem nagyon találja meg a két csapat egymással a hangot, sőt, elég gyakori, hogy kifejezetten utálják egymást. Ehhez képest itt szeretet és barátság van, csak  néha összekapnak. 
Emiatt azt találtam ki, hogy cseréljük meg őket, hadd lássák, milyen a másik munkája, miért kopog felszolgáló a tálalón, hogy adják már ki még azt az ételt is, a szakács pedig miért szól úgy vissza, hogy mégis mit gondol, nyersen kellene kitálalni? 
Szóval a fordított napon cserélünk. Mikor elmeséltem nekik, hogy ez a tervem, egyrészt nagyon örültek neki, másrészt rögtön arról kezdtek el beszélni, hogyan fogják megszívatni a másikat. Hogy majd a szakácsok 3 asztal rendelését viszik be egyszerre, majd akkor megtudják a felszolgálók, milyen is az, mikor megúszik a konyha (ebből lesz az uszoda, amiről már írtam korábban). Ekkor eszembe jutott, hogy ha erre megy ki a játék, mindkét csapat azt bizonygatja a másiknak, hogy az ő munkájuk nehezebb, akkor döntsenek a vendégek, csináljunk ebből versenyt. 
Már nagyon készülünk. Andi tanul pizzázni, Szilárd az étlapon szereplő egyéb ételek elkészítési módjait. Azért ezt a felállást választottuk az első ilyen alkalomra, mert Szilárdnak van szakács végzettsége is. Bálint és Zoli azonban nem vették túl komolyan, azt mondták, kávét főzni nem nehéz, nekik felesleges a felkészülés. Most, hogy már két hét sincsen hátra, már azért kicsit be vannak tojva, Bálint tegnap már kijött és megtanult cappuccino-t készíteni. 
Én már nagyban gyártom a pontozólapokat, és épp pólókészítőt keresek, mert az a tervem, hogy egy ""BOCSÁNAT - Fordított nap" feliratú felsőben fogok rohangászni és tüzeket oltani.
Titeket arra kérlek, gyertek el november 16-án, de hozzatok magatokkal némi humort is. Biztosan egy kicsit tovább fog tartani az ebédetek, vacsorátok, de cserébe nagyon vicces is lesz, ezt garantálom. Akik esznek, majd pontoznak, egy sorsoláson vesznek részt, és megnyerhetnek egy 5000 forint értékű vacsorameghívást. 
Én azt várom ettől a naptól, hogy olyan jól sikerüljön, hogy kedvünk legyen megismételni. Hagyományt szeretnék ugyanis teremteni, illetve lehetőséget adni Dinának és Timinek, akik a konyhán dolgoznak ( de az napon szabadnaposak lesznek) hogy a következő alkalommal ők szolgáljanak fel. 
]]><![CDATA[Én és a halak]]>Wed, 26 Oct 2011 08:21:16 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2011/10/post-title-click-and-type-to-edit.htmlAz elmúlt pár napban annyira normálisan viselkedtek a srácok, hogy már egészen azt hittem, nem is lesz miről írnom. Egyedül annyi történt, hogy Szilárd megviccelte Edinát. Mikor láttam, hogy milyen gondot fordít arra, hogy Edina kávéján megfelelő mennyiségű tejhab legyen (amit nem is szokott egyébként kérni a kávéra), már sejtettem, hogy valami furcsaság készül. Aztán mikor rákérdeztem, és csak somolyogtak a fiúk, akkor tudtam, hogy valami nagyon gonoszat találtak ki. Mikor Edina káromkodott, akkor már legalább hallottam, hogy nem halt bele, csak chilli került a poharába. Szilárd, hogy demonstrálja, nem is olyan rossz, amit csinált, megitta végül, amit főzött, azt mondta, egész finom. Végül is chillis forró csokit még árulunk is, vannak, akik szeretik.
Ma aztán volt még egy kis csínytevés, mert Szilárdnak ide hozta a futár az új horgászbotját, és örömében bement a konyhára suhogtatni, persze rögtön el is tört, de szerencsére kicserélik neki. 
Erről persze eszembe jutott a halakhoz való viszonyom. Tavaly az egyik vendég nálunk rendelte meg a családi halászlét, ebből kifolyólag nekem élő halakat kellett vennem. Nem is lenne ezzel gond, ha nem rettegnék tőlük. Szeretem őket, ha a tányéromon vannak, de addig, amíg élnek, vagy még van pikkelyük a világból ki lehet kergetni egy undi csúszós haltesttel. Végigvártam a soromat az áruházban, ahol vásárolni szoktam, de sajnos nem az a halas srác volt, akivel jóban vagyok, így nem volt semmi protekcióm. Kértem a hölgyet, hogy jól ölje meg nekem a halakat, nehogy feléledjenek a zacskóban. Ez sajnos nem jött össze. Ennél még rosszabb, hogy a halas rész az áruház elején van, így ezután még egy fél óra kocsi tologatás és vásárlás következett. A pontyok kb. 10 lépés után feléledtek, én pedig akkorát sikítottam, és elrohantam a kocsimtól, szerintem a fél áruház engem nézett. Miután eldöntöttem, hogy nekem ennek ellenére be kell fejeznem a bevásárlást, visszalopakodtam a halaimhoz, majd minden ismerős polcfeltöltőt megkértem, hogy csapja agyon őket, de senki nem vállalkozott rá. A kasszánál még jobban előtört belőlem a rettegés, mert tudtam, hogy meg kell fognom a mozgó zacskót, hogy bepakoljam az autómba. Már nem emlékszem hogy, de vettem valahogy az akadályt, de sajnos akkor még a kis Smartomat vezettem, aminek az a sajátossága, hogy a vezető ülés mögött rögtön a csomagtér van, elválasztás nincs. Mindig kinevetem azokat, akik úgy vezetnek, hogy kapaszkodnak a kormányba behúzott karokkal, de ez alkalommal én is ezt tettem, annyira rettegtem, hogy egyszer csak előre ugranak egy kanyarnál vagy fékezésnél a félig halott, félig élő pontyok. Végül visszaértem az étterembe, és Andi, a felszolgáló azonnal megkérdezte, hogymi a bajom, annyira rám volt írva, hogy sokkot kaptam. Persze közben már várt rám valaki, de abszolút nem tudtam odafigyelni a tárgyalásra, még legalább egy fél napba telt, mire magamhoz tértem. 

Idén is lesz halászlé, de már okosabb leszek, és nem én fogok elmenni bele valót vásárolni, az egyszer biztos.   ]]><![CDATA[Csoportképet próbáltunk készíteni]]>Wed, 19 Oct 2011 07:34:13 -0800http://www.fontepizzeria.hu/1/post/2011/10/csoportkpet-prbltunk-kszteni.htmlÍrtam múltkor, hogy szerettünk volna egy maffiózós képet csinálni. Azt is írtam, hogy pálca lesz nálam, pedig nem jellemző rám. Nos, ma reggel akkora káosz alakult ki, hogy nem csak a hangomat kellett felemelni, ami elég ritkán fordul elő, de még a kellék pálcámat is használtam.
Az egész azzal kezdődött, hogy a csapat viszonylag kis részének sikerült megoldania a reggel 9 órás érkezést, amit megbeszéltünk, mert az üzemorvost is azért kellett ilyen korán reggelre idehívnom, hogy utána tudjunk már készülni az ebédre. 10 körül már elég ideges voltam, mikor még ketten hiányoztak, aztán mikor fél 11-kor beesett az utolsó ember, már szinte tajtékzottam. Persze ekkor még mindig nem tartottunk ott, hogy elkezdjük a képet csinálni, mert még mindenkinek át kellett öltöznie. Utána fel kellett volna vennünk valami értelmes pozíciót, hogy mindannyian beleférjünk a képbe (lent láthatjátok, hogy ez nem sikerült a sokadik próbálkozásra sem teljesen). Na ekkor már ordibáltam. Gergő utólag megjegyezte, hogy még sosem látott engem ilyen hangosan beszélni, ami megnyugtató nekem, mégsem vagyok egy sipítozós főnök. 
Nagyi készítette a képet fél óráig pózoltunk, mert az, hogy egy pillanatra mindenki csendben legyen és értelmes arcot vágjon, nem ment. Ezen végül az segített, hogy használatba vettem a pálcát :) Azt hiszem legközelebb csak a céges karácsonyon vállalkozom csoportképre. 
Az eredmény alább, ez a leginkább vállalható a próbálkozásaink közül. 
Picture
]]>